Vígszínház

Kategória:
Utazás, Élmények, beszámolók Történetek

A Vígszínház a legnépszerűbb budapesti színházak egyike. Három játszóhelye – a Nagyszínpad, a Házi Színpad nevű stúdió és kamarája, a Pesti Színház –összesen több mint 1700 ülőhellyel rendelkezik.

1894-ben alapították meg a Vígszínház Rt-t, akkor vetődött fel a színház alakulásának ötlete először.

A Vígszínház egy év alatt épült fel 1896-ban. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Szembetűnő az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri és egy kupolás-tornyos lefedésű, magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták. A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokkizáló, hangsúlyos kocsifelhajtóval. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban. A díszes, bőségesen aranyozott földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre: az első emeletre, a legfontosabb és leggazdagabban díszített páholysorhoz pihenőszintekkel ellátott, központi elhelyezésű lépcsősor vezet, így a pihenők szintjén lehetőség van a sétálgatásra, társalgásra. Ezáltal a társadalmi hierarchia a színházépületen belül is tökéletesen kifejeződött. Rengeteg az aranyozás, ami szintén növeli az ünnepélyességet, valamint erősíti a belső fényt.

A felvétel 1896 körül készült; fotó: Fortepan

A színház 1896. május 1-jén nyitott meg.

Első igazgatója, Ditrói Mór Kolozsvárról érkezett Budapestre, magával hozva a művészeket.

Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket, és sikerre vittek francia vígjátékokat is. 1897-ben elindította a Vígszínház színésziskoláját, ami 1903-ig működött, ebből alakult meg az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája.

Az első világháború után a színház gazdasági helyzete megromlott.

Faludi Gábor, aki a fenntartója és a létrehozója is volt a színháznak, eladta azt egy amerikai üzletembernek, Ben Blumenthalnak, 1920-ban. Ekkor az igazgató Roboz Imre lett és egészen 1939-ig maradt is, míg művészeti igazgatónak Jób Dánielt kérték fel. Az amerikai tulajdonos 1926-ban távozott. Ebben a korszakban tűntek fel olyan tehetséges fiatalok, mint Tolnay Klári, Dajka Margit, vagy Mezey Mária. 1935-ben Pesti Színház néven új kamaraszínháza lett az intézménynek a Révay utcában.

A színháznak nemcsak híres színésznői, de szerzői is voltak, mint például Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, Hunyady Sándor, Herczeg Ferenc. A 21. században a nagyobb nézőterű színházak többsége elvesztette közönségének jó részét, a Vígszínház premierjei mégis sikeresek és nagyszámú közönség előtt zajlottak.

Az 1939-es fajvédő törvények következtében Roboz Imre és Jób Dániel sem dolgozhatott tovább. Az igazgatói székbe Harsányi Zsolt került, aki előbb Bókay Jánost, majd Hegedűs Tibort kérte fel dramaturg-igazgatónak. Harsányi korai, 1943-as halála után Hegedűs Tibor került az igazgatói székbe. Akkoriban a pincében üldözött színészeket bújtattak, így Várkonyi Zoltánt, a későbbi igazgatót is.

1945. január 16-án bombatalálat érte az épületet. Miközben az év tavaszán még romokban állt, Jób Dániel elkezdte a társulat újraszervezését.

1951 és 1961 között a színház a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, s ez alatt az idő alatt öt igazgatója is volt: Ladányi Ferenc, Horváth Ferenc, Goda Gábor, Somló István és Magyar Bálint személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet, és ettől az évtől a híres Várkonyi Zoltán lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes Pesti Színház, a Váci utcában.

Az épület 1974-ben műemléki védettséget kapott.

1979-ben – Várkonyi Zoltán halála után – Horvai István lett az igazgató, akit 1985-ben Marton László követett.

1992-ben a magyar országgyűlés kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el.

Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, ezért több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár – amely az eredeti hasonmása. A tervezők U alakban új emeletet illesztettek a színház Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain lévőkre, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült. 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat.

A színházat 1995-ben tovább bővítették a Házi Színpad nevű stúdióval, ahol a kortárs drámaírók: Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter színdarabjait mutatták be.

2009. február 1-jétől Eszenyi Enikő lett a társulat vezetője, akinek megbízatása 2020. június 30-áig szólt. 2020. márciusában Rudolf Pétert nevezték ki az intézmény élére, megbízatása 2021. december 31-ig szól.

2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamosenergiájának szükségletét.

A színház Budapesten, a Szent István körút Újlipótváros felőli oldalán található.