Akik ismernek, tudják, hogy könyvfüggő vagyok, és igyekszem környezetemet is rászoktatni az olvasásra. Sokáig a fantasy volt a kedvenc zsánerem, de amikor felfedeztem Margaret Atwood történeteit, rászoktam a disztópikus írásokra IS. Most egy - nem disztópikus - könyvet emeltem le a polcról, mert ez az egyik kedvencem. Könyvajánló következik.

MARGARET ATWOOD: MACSKASZEM

Igen tudom, Stephen King-nek is van egy ilyen címmel megjelent könyve, de ezúttal nem a horror rajongóinak kedvezek. A Szolgálólány meséje óta Margaret Atwood kedvenc íróim listáján kiemelkedő helyet kapott, és azóta már majdnem az összes regényét elolvastam. Mindig olyan témákat választ, amik napjainkban talán még fontosabbak, mint a korábbi korokban. A mostani könyvét még 2022-ben olvastam, és egyáltalán nem bántam meg a döntést. Akkor jöjjön a Macskaszem.

---SPOILER-veszély---

A regény a gyermekbántalmazás témakörét járja körül, ami véleményem szerint a világon a legnagyobb bűn, hiszen olyan kis embereken az erőnket fitogtatni, akik nem tudják magukat megvédeni, az nemcsak kegyetlen viselkedés, de szégyen is. A bántalmazó személy szégyene. De mi van akkor, ha a bántalmazást nem egy felnőtt hajtja végre, hanem egy hozzánk hasonló korú gyermek? Akit nagyon szeretünk. Akiben megbízunk. Aki a barátunk elvileg. Aki minden szavával, minden tettével üt. Azért, hogy megfeleljünk neki, végezzük az általa elvárt cselekedeteket, végrehajtjuk a parancsait, hogy elég jók legyünk neki. A felnőtt környezet pedig semmit nem tesz azért, hogy javuljon a helyzet. Milyen felnőtté válik egy olyan gyerek, akit testileg, vagy lelkileg bántottak? S vajon milyen felnőtt lesz az, aki valaha a bántalmazó szerepében tetszelgett?

A történet főszereplője, Elaine Risley festőnő, aki az ötvenes éveiben jár, és hosszú idő után visszatér fiatalsága helyszínére, Torontóba az életmű-kiállítására. Amikor megérkezik a városba, és meglátja gyermekkora helyszíneit, azonnal megrohanják gyermekkori és fiatal éveinek emlékei, s rájuk visszaemlékezve mi is megismerjük egykori játszótársait, fiatalkori szerelmeit és korábbi életét. Ez a történet egy 20. században élt művésznő küzdelmes útja, aki egész életében gyermekkorában elveszített önbecsülését próbálja visszaszerezni.

A Macskaszem a szóbeli bántalmazás témáját mutatja be a főhősnő életén keresztül. Elaine már felnőtt nőként tér vissza gyermekkora helyszínére, és ahogy visszaemlékezik egykori életére, még mindig félelmet érez. Félelemmel várja egykori „barátnőivel” a találkozást, akik a nem is oly távoli múltban kegyetlen játékkal próbálták a szerintük rossz Elaine-t "megjavítani".

„Ott van még mindig ugyanaz a szégyen, ugyanaz az émelygő érzés a testemben, ugyanaz a tudat, hogy rossz vagyok, gyenge vagyok; ugyanaz a vágy, hogy szeressenek, ugyanaz a magány; ugyanaz a félelem.”

Vágyakozás, kegyetlenség, barátság, árulás és férfiak jutottak valaha szerephez Elaine életében – persze az alkotás mellett – és mindezek mind-mind megjelennek a regényben, ahogy a nő folyamatosan járja körbe egykori városát, és gondolatban újra átéli azt a borzalmat, azt a traumatikus időszakot.

"A világ, melyet Atwood halálos pontossággal lefest, magányos, rémisztő hely, ahol az idő múlását az osztályterem ablakába lógatott papírtökök, hóemberek és tulipánok jelzik, és a jövő, minden taszító női rejtélyével, csupán fenyegetés" – írta róla a New York Times. 1989-ben a regényt Booker-díjra is jelölték.

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném, hogy megértse mindenki, milyen hatalma van egyetlen kimondott szónak is akár. A Macskaszem egy nagyon fontos olvasmány.                                                                                                                   

Forrás:

libri.hu

Felső kép: pixabay